Híresek vagytok arról hogy nem törődtök a kritikusok véleményével...
David: Nagy ívben tojunk arra hogy a nagyokosok mit gondolnak rólunk. Az érdekel hogy a srácok, akik megveszik a lemezeinket, akik ott tombolnak a koncertjeinken, jól érezzék magukat, és amikor a számainkat hallgatják, tudják hogy nincsenek egyedül a problémáikkal. A többi egyáltalán nem számít!!!
A hazátokban és az USA-ban már híresek vagytok. Nem furcsa hogy most Európában a nulláról indultok?
Pierre: Az igaz, hogy Kanadában már sokmindent elértünk, és az USA-ban is sikeresek vagyunk, de egyáltalán nem zavar, hogy kisebb helyeken koncertezünk. Tulajdonképpen még jó is, mert a klubbuliknak is megvan a maguk varázsa.
David: Én például bírom, hogy a közönség tök közel van, és lenyúlják Pierre mikrofonját.
Milyen volt amikor először hallottátok a dalotokat a rádióban?
Pierre: Fantasztikus! Az egyik haverom hívott, hogy azonnal kapcsoljam be a rádiót, és utána még egy csomóan rám csörögtek, hogy gratuláljanak. Az első albumunk meg se állt a dupla platináig.
Nem volt szédítő a hirtelen jött siker?
David: Az a kérdés, hogy ünnepeltünk-e? Naná! Piszok nagy bulit csaptunk, mer nagyon sokat dolgoztunk azért, hogy így összejöjjön minden, és úgy érezzük, megérdemeltük a sikert. Az viszont nem igaz hogy elszaladt velünk a ló.
Pierre: Mindig lesznek, akik féltékenyek, és ha egy banda magabiztos és büszke, rögtön rásütik a tagjaira, hogy beképzeltek. Szerintem-és a barátaink szerint is-egy cseppet sem változtunk, ugyanolyan srácok maradtunk. Az egészben az a legjobb, hogy azt csinálhatjuk, ami a hobbink is, és még fizetnek is érte.
David: Szerintem ingyen is vállalnánk, de ezt ne mondjátok el senkinek!
Kanadában a hivatalos nyelv az angol és a francia. A dalaitok szövege angol, ezek szerint ti az angolt tartjátok anyanyelvnek?
Pierre: Mindkét nyelvet jól beszéljük. A francia akkor jön jól, amikor nem akarjuk, hogy más is értse, amit egymásnak mondunk. Nem szép dolog, de néha kihasználjuk.
Igaz hogy még mindig a szüleitekkel laktok?
David: Igaz, de nem azért mert nem engedhetnénk meg magunknak, hogy elköltözzünk, hanem mert sokkal kényelmesebb így. Az utóbbi időben szinte állandóan úton voltunk, rengeteget koncerteztünk, és csak ritkán mehettünk haza. Ilyenkor sokkal kényelmesebb, ha anyuék várnak, és végre igazi házi kosztot tesznek az asztalra.
Mi a helyzet a csajokkal?
Pierre: Az albumunk címe, a Still Not Getting Any is arra utal, hogy a több millio eladott lemeztől függetlenül egyelőre nem vettük észre, hogy a szupermodellek velünk akarnának járni.
Azért vannak híres rajongóitok...
Pierre: A leghíresebbek talán az Olsen ikrek. Mary-Kate és Ashley nagyon csípi a zenénket, és ők ragaszkodtak ahhoz, hogy szerepet kapjunk a New York-i bújócska című filmjükben. Néhány dalunk fel is csendül benne.
David: Rengeteg pletyka kering róluk, de az igazság az, hogy imádnivaló csajok. Kedvesek, barátságosak, közvetlenek. Egy élmény volt velük forgatni!
Vannak színészi ambícióitok?
Pierre: Most mindannyiunk számára a zene az első. Még csak a karrierünk legelejénél tartunk, és élvezzük minden pillanatát. Hogy mi lesz később? Ki tudja?